Egy ember nagy lelkiismeretfurdalások közepette ment a lelkészéhez.

- Mi terheli a lelkedet? - kérdezte tõle a pap.

- Loptam! Éjjel és nappal annyira gyötör, hogy aludni sem tudok.

- Mit? - faggatta tovább a lelkigondozó.

- Egy kötelet. - vallotta be nagy keservesen a férfi.

- Szükséges, hogy megvalljad ezt Isten elõtt, ahogy ezt Dávid is tette és vallotta a zsoltárban (32,5): "Vétkemet bevallám néked, bûnömet el nem fedeztem ... és te (Isten) elvetted rólam bûneimnek terhét", de az is fontos, hogy vidd vissza a kötelet.

Pár nappal késõbb újra jött a tolvaj azzal, hogy még mindig nyugtalan a lelkiismerete.

- Nem vallottál be mindent fiam?

- Nem!

- Nos akkor most valld be a teljes igazságot.

A tolvaj egy pillanatig habozott, azután akadozva mondta: A kötél végén még volt valami.

- Micsoda?

- Egy ... egy ... tehén!

Talán nevetsz ezen a furcsa bûnvalláson, pedig lehet, hogy te is ugyanezt teszed.

Idõnként nyomorúságodban odafordulsz Istenhez és bevallod néhány bûnödet, hogy megszabadulj a lelkiismeretfurdalástól. A vallomás után egy darabig nyugodt vagy, de azután kezdõdik az egész elölrõl.

Nem veszed észre, hogy a baj oka a tehén. Te vagy a lopott tehén. Istentõl, a Teremtõdtõl loptad el magadat. Jézus Krisztus a vérén vásárolt vissza, és mégsem állsz a jogos tulajdonos rendelkezésére.

Ha azt szeretnéd, hogy életedben a dolgok helyére kerüljenek, elhallgasson a lelkiismeret vádoló szava, akkor ne csak a kötelet, hanem magadat, a tehenet, is add át jogos tulajdonosának, Jézus Krisztusnak, aki vérével vásárolt meg magának!

Úr Jézus!

Bocsásd meg, hogy elloptam a "tehenet". Köszönöm, hogy véreddel vásároltál meg az ördög rabságából. Visszaszolgáltatom magamat neked, a jogos tulajdonosnak.       Ámen!

1999. 06.                                                                       Draskóczy Gábor