- Archívumból - | |
A húsvéti zokni | |
Írta: Draskóczy Hanna, 2008-10-08 | |
Gyerekkoromban, körülbelül tizenöt évvel ezelõtt, minden este azért fürödtünk meg gyorsan és bújtunk be az ágyunkba, mert vártuk édesanyánk esti meséjét. Sokszor kértük õt, hogy meséljen a gyermekkoráról. Az egyik esti meséjét (ami igaz történet) leírom most nektek. Nyolc vagy kilenc éves lehetett édesanyám azon a télen. Mivel ez egy különlegesen kemény tél volt, neki és a húgának a nadrág alá harisnyát is kellett hordania, hogy meg ne fázzon. Õk azonban nem szerették a harisnyát, ezért az édesanyjukat nyaggatták nap mint nap, hogy mikor húzhatnak már végre zoknit. Az édesanyjuk egy darabig tûrte a nyaggatást, míg végül megígérte, hogy Húsvétkor mind a két leány térdzokniba mehet a templomba. A két lány szorgalmasan számolta a napokat. Izgatottan tervezték milyen ruhát vesznek fel a várva várt nagy napra. Az idõjárás lassan tavasziasra fordult. A nap melegíteni kezdte a földet. Megjelentek az elsõ hóvirágok, majd az ibolyák, végül egyre több tulipán bújt ki a földbõl. A fák rügyeztek, a madarak daloltak és a két lány csak számolta a napokat: „ már csak egy hét van hátra, már csak három nap, már csak egy nap és végül már csak egyet kell aludni." Édesanyám és a húga alig bírt aludni az utolsó éjjel a nagy izgalomtól. Végül mégis elnyomta õket az álom. Amikor húsvét reggel felkeltek, keresni kezdték a megígért zoknit, de sehol sem találták. Ekkor kirohantak a szüleikhez és felháborodva, egymás szavába vágva követelték a megígért térdzoknit. Édesanyjuk csendesen csak ennyit mondott: „Nézzetek ki az ablakon!" Mikor kinéztek csak fehéret láttak mindenütt. A bokáig érõ hó mindent belepett. A lányokat ez a látvány nem rendítette meg. Kórusban kiabálták: „De ti azt megígértétek!" A válasz nagyon rövid és „csattanós" volt. A lányok duzzogva vették fel a harisnyájukat. Hiába ígérte meg az édesanyjuk, hogy húsvétkor zokniba mehetnek a templomba, az idõjárás ezt meghiúsította. A szülõk, a legnagyobb jó szándékukkal sem tudták teljesíteni ígéretüket.
Isten olyan hatalmas, hogy Õt senki és semmi sem akadályozhatja meg abban, hogy amit megígért, azt be is teljesítse. Ézsaiás könyvében (38,7) ezt olvashatjuk róla: „teljesíti azt az Úr, amit mondott". Húsvétkor sokszor eszembe jut ez a történet. A Bibliában Istennek sok olyan ígéretérõl olvasunk, amelyek Nagypénteken illetve Húsvétkor teljesedtek be. Lapozz az Olvasd el és válaszolj! címû rovathoz, amelyben megtalálod Isten Nagypéntekre és Húsvétra adott ígéreteit és azok beteljesedést.
Úr Jézus! Dicsõítünk téged azért, mert Te minden ígéretedet megtartod. Köszönjük, hogy ha mi hûtlenek vagyunk is hozzád, Te minden körülmények között hû maradsz. Olyan jó, hogy a Te ígéreteidre minden körülmények között támaszkodhatunk. Ámen
2003. február Draskóczy Hanna
|