- Archívumból - | |
A tökéletes ajándék | |
Írta: Draskóczyné Kati , 2008-10-07 | |
Eljött végre a nagy pillanat! Csomagolni kezdhetjük a hetek óta készülõ karácsonyi ajándékokat. Az asztalon szépen növekedett már a becsomagolt meglepetések halma. Anna csaknem a listája végére jutott. Már csak négy név, négy csomag..., de nem. Az utolsó nevet kihúzom! - gondolta magában. Hédi a tavalyi osztálykarácsonyon nem köszönte meg amit kapott, hanem gyorsan felfalta a meseszép mézeseimet. Arra, hogy õ is adhatna valamit nekem, önzõ módon nem is gondolt. Most megleckéztetem Hédit, hogy rájöjjön, mennyire fájt nekem amit tett. - zárta le magában az ügyet Anna. Édesanyjával még gyorsan átnézték a csomagokat, hogy minden rendbe legyen a holnapi ünnepre. - Anna, nem találom sehol Hédi csomagját! - szólt az anyja. Elfelejtkeztél róla? - Nem! Úgy döntöttem, hogy idén nem adok neki semmit. Tavaly elfelejtett ajándékot készíteni nekem, idén pedig én fogok megfelejtkezni róla, hogy megtanulja, mit érez ilyenkor az ember. Különben sem találtam semmi olyasmit, ami már nekem nem kell és nélkülözni tudnám. Mézeskalácsot pedig azért nem akarok adni neki, mert nem becsüli meg benne a sok munkámat, hanem csak mohón felfalja. - Hm, - mondta édesanya, ami nem volt megnyugtató Anna számára, hiszen õ sem volt egészen nyugodt a szíve mélyén. - Hédit kevesen szeretik falánk természete miatt az osztályban. Ha most én sem adok ajándékot neki, akkor eggyel kevesebben lesznek azok, akik beszélnek még vele a szünetben. - kergették egymást a gondolatok Anna fejében. Ekkor titokban édesanyjára sandított, aki rögtön észrevette ezt a kutató pillantást, és válaszolt neki. - Anna! Szerinted mi az ajándékozásban a legfontosabb? - Hááát, az örömszerzés! - suttogta tétován Anna, várva a folytatást, ami nem is maradt el. - Pontosan. - bólintott anya. - Ki adta nekünk a legtökéletesebb ajándékot? Errõl szól a karácsony. Isten számunkra a legfontosabbat, az egyszülött Fiát adta, hogy örüljünk neki. Õ nem olyannal ajándékozott meg bennünket, amire már nincs szüksége, hanem a legkedvesebbjét küldte el erre a földre. „Isten abban mutatta meg rajtunk a szeretetét, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor bûnösök voltunk." (Róma 5,8) Emlékszel még Kicsire? Milyen fájdalmas nekünk még ma is, hogy Isten elvette õt tõlünk, pedig neked maradt még három testvéred. Ha a magunk veszteségén keresztül nézzük Isten kimondhatatlan nagy ajándékát, akkor kezdjük felfogni a karácsony lényegét. Anna csendben ült egy darabig. Kicsi neve még ma is könnyet csalt a szemébe. Aztán megrázta magát, elhessentve a bánat sötét árnyékát anyjára nézett. - Tudom, mit kell tennem. Hirtelen mozdulattal az íróasztala mellé ült és a következõ levelet fogalmazta meg Hédinek.
Kedves Hédi! Amikor azon gondolkoztam, hogy mi szerezné neked a legnagyobb örömöt karácsonyra, a következõ jutott eszembe. Eljönnél-e valamelyik karácsony elõtti estén hozzánk, hogy együtt süssünk mézeskalácsot? Édesanyámmal együtt szeretettel várlak, barátnõd: Anna
Mielõtt egy borítékba dugta volna, az anya orra alá dugta, hogy õ is elolvashassa. - Édesanyám megengeded? - nézett kérdõen anyjára Anna. - Ez a legjobb megoldás kislányom! Így Hédi is rájön majd milyen sok munkádat nyelte le egy pillanat alatt. - nevetett együtt felszabadultan Anna és az édesanyja.
|