- Archívumból - | |
A kis és a nagy bûn | |
Írta: Draskóczyné Kati , 2008-10-07 | |
A könyvtár ajtaja becsukódott. Az édesapa leült és magához vonta a fiát. Nem tudtam mit csinálni. Akaratlanul is hallgatója lettem a következõ beszélgetésnek. - Fiam, rájöttél-e már arra, hogy a lányok haját rángatni helytelen? - Igen! - Minek nevezi Isten az ilyen dolgokat? - Nem tudom, nem olvastam még errõl a Bibliában. - Ha bosszantod a testvéredet és fájdalmat okozol neki az bûn. - De ezt csak csintalanságnak, esetleg kis bûnnek lehet nevezni. Isten is csak mosolyog az ilyenen. - mondta Vili huncut mosollyal a szemében. - Isten szemében nincs kicsi és nagy bûn. Õ szent és ezért nem férkõzhet a közelébe se bûn, se a bûnös ember. Õ halálosan komolyan vesz minden bûnt. Vili elkerekedett szemmel hallgatta az apját. Még sohasem gondolta át ilyen komolyan ezt a kérdést. Közben hallotta, ahogy az apja folytatja. - Azért veszi Isten halálosan komolyan ezt a kérdést, mert ez az Õ egyszülött Fia életébe került. Valakit halállal kell büntetnie a bûneid miatt. Vagy téged, aki elköveti a bûnt, vagy valakit, aki soha sem vétkezett és vállalná helyetted a büntetést. Vili agyában torlódtak a gondolatok. Tehát, ezért kellett lejönnie az Úr Jézusnak erre a földre!? Ezért nem szállt le hatalommal a keresztrõl, mert önként vállalta helyettem a büntetést!? Hogyan lehetnék biztos abban, hogy nem én fogom Isten büntetését megkapni? Csak távolról hallotta azt amit az édesapja mondott. - Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz õbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Isten ezt az egyetlen utat készítette hogy megmenekülj büntetésétõl. Ha szeretnéd hogy Isten megtisztítson bûneidbõl, akkor kérd ezt most tõle imádságban. A felolvasott igeversbe belehelyettesítheted a nevedet. Vili meghajtotta a fejét és a következõt mondta Istennek: Köszönöm Istenem, hogy te úgy szeretsz engem, hogy egyszülött Fiadat adtad, hogy ha hiszek benned, nem kell elvesznem, nem kell már megbüntetned engem, hanem örök élettel ajándékozol meg engem. Én elhiszem, hogy Jézus miattam került a keresztfára. Köszönöm hogy megbocsátottál nekem. Ámen. - Istennel elrendezted a dolgot, de Judittal még rendbe kell hoznod. Menj oda hozzá és azonnal intézd el. - Nem lehetne, hogy te beszélnél Julival? - Nem! Ha Isten elõtt nem szégyellted bevallani amit rosszul tettél, akkor azt az emberek elõtt sem szabad szégyellned. Az édesapa megölelte a fiát és úgy mentek ki a könyvtártból.
Amíg õk elhagyták a szobát, arra gondoltam, milyen nagy örömünnep van most a mennyben, mert egy bûnös megtért Istenhez.
|