A VISZ és én

Nagy örömmel és izgatottan vágtam bele ebbe a tanfolyamba! Ahogy láttam eddig Örömhír klubokat, mindig is nagyon jónak találtam azt, ahogy a gyerekekkel az õ nyelvükön és nekik szólóan tanították a Bibliát, az ismereteket. Csak „házi használatra" a négy kislányom mellé szerettem volna kitanulni a fortélyokat. De remélem több is lesz belõle.

Már az elsõ órán nagyon megfogott a téma. Az üdvösség - az ajándék, amit Isten ad nekünk.

Én katolikus vagyok, és mindig is keresõnek tartottam magam, mert valami még hiányzott ahhoz, hogy a vasárnapi templomba járótól kissé több legyek. A VISZ második alkalma után tudtam, mi hiányzott. Egyik ismerõsöm mondta, hogy meg fogom látni, ez a tanfolyam nemcsak a gyerekeimnek lesz jó, de nekem is! Tehát a második alkalom után már tudtam, hogy én szeretnék megtérni! Sosem hallottam még ennyire tisztán és érthetõen az üdvösség tanítását. Letisztult és egyenes út - ez az, amire vártam! Ez hiányzott ahhoz, hogy én végre megértsem, mire hív Isten és a krisztusi korban kimondjam magamnak: szakítani akarok azzal az élettel, amit eddig éltem, és szeretnék én is hinni az Úr Jézusban!

Szertartásosan a vasárnapi misét választottam. Az áldozás utáni imában ezt mondtam: Uram, el akarom fogadni az ajándékodat! Kérlek, tégy méltóvá ehhez! Kislányom, mint mindig, most is azt mondta, hogy ne csukjam be a szemem. Mikor kinyitottam, és belenéztem az õ szemébe - tudtam, hogy miért (is) vagyok hálás az Istennek. Nagyon nagy hálát éreztem. Már nem az az ember jött vissza a misérõl, aki oda ment! Nem úgy mondtam az imádságot, ahogy már több szórólapon is olvastam, és ahogy a VISZen is tanultuk, de tisztán éreztem és tudtam, hogy most újjászülettem Krisztusban!

Amit rögtön tapasztaltam, az az volt, hogy értettem, mirõl beszél a pap. Kívülállónak csak a politika üthette mag a fülét, de én azóta is értem, hogy a dalaink, az imáink mind és a prédikációk többsége az üdvösségrõl szól... Hogy is nem jutott eddig a fülemig?! Mindig is olyan emberekkel igyekeztem körülvenni magam, akik példaképeim lehetnek, akiktõl tanulhatok! Nagyon jó volt megtapasztalni, hogy ezek az emberek is velem együtt örültek megtérésemnek! (Isten hozott a családban J és „...a lélek dolgait a test szerinti ember nem értheti meg...") Sõt, kellemes meglepetésemre az Úr olyan emberektõl is támaszt adott, akirõl nem is gondoltam volna! Tõle hallottam az addig tévelygõ, a levegõbe lógó újszülött létemnek szóló gondolatokat: minden nap tudatosítani kell magamban megváltott voltomat és önazonosnak kell lennem!  A VISZen is tetszett, amit Gábor mondott: házasságot is csak egyszer köt az ember, azután ápolja a kapcsolatot. Megtérni is csak egyszer kell, azután ápolni és növekedni akarni ebben a kapcsolatban, amiben Isten gyermekévé lehettem!

Több embernek mondtam már el, hogy megtértem. Férjem azt mondja, hogy ez csak egy megerõsödés a hitben. Amiért nincs igaza, az az, hogy tudom, hogy az életem megváltozott. Szeretném, ha Jézus Úr lenne benne, és szeretnék az Õ útján járni! Szeretnék hátat fordítani azoknak a bûnöknek, amiket eddig tettem! Szeretnék az Úrért munkálkodni!

Újszülött létemet erõsítik páran - hála értük az Úrnak! (Hajni, Rita, - õk szerintem összeszövetkeztek J -  Zoli, Réka, Péter és mindenki, aki a megtérõkért imádkozik) És imádkozunk a VISZen azért is, hogy a tudás, amit a VISZtõl kaptam termõ talajba hulljon a mi közösségünkben is!

Apropó közösség: elõször azt gondoltam; át kell keresztelkedjek. Aztán barátnõm, aki lelkész mondta: fék, fék, fék! És nagy kõ esett le a szívemrõl, mikor mondta, hogy azért még nem kell átkeresztelkedni. Azóta rájöttem, hogy ott kell helyt állnom, ahová tett az Isten!

Úgy gondolom - szerencsére ezzel nem vagyok egyedül a közösségünkben -, hogy nagy szükség lenne a gyerekeknek a mise alatt egy kis tanításra. Tudjuk, hogy nem értik, amit a misén hallanak, és nem is érdekli õket. Ezen szeretnénk változtatni páran szülõk. Ezért a mise igeliturgikus részén külön foglalkoznánk velük. Remélem, itt majd én is mûködhetek a VISZen tanultak szerint.

Hála Istennek, hogy megengedte, hogy ezt most leírhattam neked!

Kata