- Archívumból - | |
Rúgtad már oldalba az ördögöt? | |
Írta: Draskóczyné Kati , 2008-10-08 | |
A konyhából hangos nevetés hallatszott. A négy nagy jól mulatott az egyik barátjukkal. Mintha sírás is keveredne a nevetésbe? Ki lehet az? Csak nem Áron, a legkisebbik? - Mi baj van Áron? - kiáltottam át a másik szobába. Egy síró kisfiú jelent meg az ajtóban. Nem sok bíztatás kellett, hogy mellém bújjon az ágyra és az ölembe fúrja a fejét. Miután érezte az anyai melegséget, megeredt a nyelve. - Volt egy közös titkunk Dórával, de annak már befellegzett. Összevesztünk, mert szemtelen voltam vele. - zokogott tovább Áron. Mindennek vége! - Miért nem kérsz tõle bocsánatot? Félsz, hogy nem fog megbocsátani? - kérdeztem tõle. - Olyan ciki odamenni. - Mit gondolsz, ki nevet most a markába? - kérdeztem. - Az ördög! - hangzott Áron határozott válasza. - Nem szeretnéd az ördögöt oldalba rúgni? - De! Hogyan? - nézett rám nagy szemekkel. - Menj ki most, és kérdd meg Dórát, hogy ne haragudjon. Õ sem örül, ha rendezetlen dolog van közöttetek. Áron nyíl egyenesen röpült Dóra ölébe. Alig lehetett érteni szavait, de mindenki tudta, hogy miért szorítja annyira a nyakát. Egy pillanat alatt szent lett a béke, és a közös titok újból "érvénybe lépett". - Anya! Most jól oldalba rúgtam az ördögöt. Szinte láttam, hogy az oldalát fogva elkotródott. Milyen egyszerû ez és mégis mennyire féltem tõle. Az ügyet még mással is el kellett rendezni. Áron lehajtotta fejét és suttogva valami ilyesmit mondott: Úr Jézus! Köszönöm, hogy segítettél oldalba rúgni az ördögöt és kibékülni Dórával. Ne haragudj, hogy téged is megbántottalak. Ámen!
"Ha megvalljuk bûneinket, hû és igaz (Isten), hogy megbocsássa bûneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól." 1János1,9
1994. 04. Draskóczyné Kati
|