A készülõdés idén valahogy más ízûre sikeredett. Az adventi koszorú látványát, az ilyenkor - és csakis ilyenkor sülõ - sütemények illatát valami érezhetõen elhalványította. A konyhában állandóan szólt a rádió. Édesanya aggódva hallgatta a híreket, s ennek bizony sok elégett sütemény lett az eredménye.

 A gyerekek fellázadtak:

- Édesanyám nem tudnál jobban vigyázni a sütikre?! - kérdezték kórusban.

- Gyerekek, forradalom van ott, ahol Bandi nagypapa (a tiszteletbeli nagypapa) lakik. A rádió éppen most adta hírül, hogy a zsarnok elmenekült. Ha édesapátok hazajön, lehet, hogy azonnal indulunk. Nagy szükség van most ott a gyógyszerekre, kötszerekre, amit vinnénk nekik.

- De mi lesz a mi karácsonyunkkal? - hét aggódó arc fordult a nyolcadik felé.

- Legalább 3-4 napig fog tartani az utatok, és most már csak két nap van karácsonyig!

- Gyerekek, ha édesapa hazajön, majd eldönti, hogy mi legyen. Addig  is  segíthettek  csoportosítani a vinnivalókat.

Lázas sürgés-forgás kezdõdött. Az elõszoba pillanatok alatt raktárrá alakult. Tíz perc múlva nyílt az elõszoba ajtaja:

- Megbukott a diktátor! Indulhatunk? - kiáltotta édesapa lelkesen.

- Hát nem látod apa? - húzta meg nadrágját a hároméves Bálint.

- Már annyit dojdoztam a dobozokkal.  Mindig fellöknek! - méltatlankodott.

- Tényleg indultok? - kérdezték a nagyobbak.  Két fej egyszerre bólintott igent.

- Akkor segítünk az autóba rakódni - ajánlkoztak a gyerekek. Lassan a helyére került minden. Ekkor vették észre a szülõk a gyerekek közti csendes huzakodást.

- Mi a baj? - kérdezték egyszerre.

Még egy csomag került elõ. Minden gyermek elõhozta rejtegetett karácsonyi ajándékait.

- Ezeket is vigyétek el a gyerekeknek, és nem kérjük idén a narancsot, meg a banánt.  Az sem baj, ha idén nem lesz nekünk, de nekik lehet, hogy ez lesz az elsõ igazi karácsonyuk!

- Rendben van. Elvisszük. Ne felejtsétek el, jobb adni, mint kapni.  Isten is ajándékot adott nekünk  az elsõ karácsonyra. Mit is küldött? - kérdezte édesapjuk. Csend lett.

- Gondoljátok csak végig János 3,16  versét. . . .  egyszülött fiát adta, . . .  Isten a legnagyobb ajándékot adta nekem és nektek. Elfogadtátok-e már ezt Tõle? Elfogadni annyit jelent, megmondom neki, hogy szükségem van rá, mert különben a bûneim miatt nem élhetek Istennel. Kérem õt, hogy a Biblián keresztül tanítson az õ követésére. Amíg távol leszünk, minden fontos döntés elõtt gondoljatok arra, hogy mit tenne Jézus a helyetekben. Indulás elõtt még együtt imádkozunk. Dóra a parancsnok, Gábor pedig a helyettese. Gyertyagyújtás pedig akkor lesz, amikor hazaérünk.

Szentestére hazaértünk. Láttunk könnyeket, kiégett tankot, de egy igevers világított végig az utunkon:

Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az Õ egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen Õbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen (János. 3,16).

1998. október 9.                                                            Draskóczyné Kati