- Archívumból - | |
Karácsonyi klub | |
Írta: Deméné Magdi, 2008-10-08 | |
Decemberben országszerte, sok gyermek hallhatta az örömüzenetet a karácsonyi klubokban. Az egyik faluból a következõ beszámolót kaptuk.
Besötétedett. Kigyulladtak a villanyok és a kásás csúszós úton gyerekek botladoztak a klubból hazafelé. Csak Helén nem mozdult. Ült a konyhában a hokedlin, kezében a most kapott Bibliával és a szeme ragyogott. Kérdezett, kérdezett Jézusról, a karácsonyról, majd hallgatott, hallgatott nagyokat. Kicsit feszengett is, ahogy belenéztem tisztán ragyogó szemébe. Úgy gondoltam mondani akar valamit. - Heléna, szeretnél valamit mondani? - kérdeztük Icu nénivel, a segítõ társammal. - Igen, de nem tudom, hogyan kezdjem el. - motyogta az egyébként szépen, jól beszélõ 17 éves leány. Szeretném, ha nekem is igazi karácsonyom lenne, hogy belül a szívemben ott legyen Jézus. - fogalmazta meg kissé akadozva ez a ragyogó szemû leány. - Akkor imádkozzunk ezért. - mondtuk Icu nénivel. Heléna szívbõl imádkozott. Akadozó nyelvvel, de tisztán kimondta, hogy Isten gyermeke szeretne lenni. Behívta szívébe Jézust, a Megváltót. Ahogy az imádság után feltekintettem, szemem Józsikára, a nyolc éves kistestvérre esett, aki kissé távolabb ülve halkan suttogott valamit. Teljesen megfelejtkeztünk róla. Ott maradt a kis szõke gyermek a másik hokedlin figyelve. Nem ment haza a testvére nélkül, mintha összenõttek volna. Számunkra Heléna létezett, és nem vettük észre Józsikát, aki észrevétlen figyelt. - Józsika! - kérdeztem csodálkozva. Te is itt maradtál? - Igen. - motyogta. - És mit suttogsz? - Gyakorlom azt az imát, amit Helén mondott, hogy én is el tudjam mondani, hogy nekem is szívembe költözzön Jézus. Döbbent csend lett. Ránéztem Józsikára, és a szemébõl látva rögtön megértettem, hogy komoly a szándéka. - És tudod az imát? - kérdeztem, de tudtam, hogy kimondatlanul a szíve már Jézusé. - Akadozva tudom. - motyogta. - Mondd bátran! - kérleltem, s Józsika elkezdte. - Úr Jézus! Köszönöm, hogy a világra jöttél és meghaltál értem. Költözz a szívembe! Ámen. Józsika arca ragyogott. - Most már nekem is olyan karácsonyom lesz, mint amit a történetben Icu néni mondott el! Mert a legszebb karácsony az, ha Jézus a szívembe költözik. - mondta hangosan Józsika. Helén és Józsika kézen fogva mentek hazafelé. Este hét óra volt. Tiszta egû, csillagokkal teli égbolt. A Hold is ragyogott. Ahogy e sorokat írom, elõttem van Józsika szõke feje, és Helén nagy barna szeme, amint mondják az aranymondást. „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz õbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." (János 3,16.) Elõttem van, ahogy ballagnak hazafelé kézen fogva az úton. Helén segíti Józsikát, hogy el ne essen a lefagyott járdán. Kicsi kéz a nagy kézben, és mindkét élet már Jézus szeretõ kezében. Hála legyen Uram néked. Õrizd meg õket.
2005. december 19. Deméné Magdi
|