- Archívumból - | |
A vadkacsa | |
Írta: Draskóczy Gábor, 2008-10-08 | |
Évekkel ezelõtt egy idõs lelkésztõl hallottam a következõ történetet:
Élt egyszer egy gazdag ember, aki a szolgájával vadkacsa vadászatra indult. Hosszú utat kellett megtenniük a nádasig. Útközben, ahogy a szolga hajtotta a lovakat, az egyik kerék küllõje kiesett a helyérõl. János, a szolga azonnal megállította a lovakat, hogy kijavítsa a hibát. Elõvette a szerszámos ládából a kalapácsot, és neki fogott a munkának. Aládúcolta a kocsi tengelyét egy farönkkel és kiszedte a sérült kereket. Nem volt könnyû visszailleszteni a küllõt a helyére. János annyira belemelegedett a munkába, hogy a felsõruháját is levetette. Amint a küllõt igyekezett a helyére kalapálni, az ütést elhibázta és egy jókorát az ujjára csapott. Azonnal mindent elhajított a kezébõl, és fájdalmában csúnya szavak hagyták el az ajkát. Nem tudott parancsolni a szájának. Rögtön tudta, hogy vétkezett. Bánta már azt, amit mondott, de már nem lehetett visszaszívni. Azon nyomban térdre esett az út közepén, és Isten bocsánatát kérte. „Oh, Uram! Bocsáss meg nekem, hogy nem tudtam befogni a számat. Olyan nehéz hozzád méltóan élni."- könyörgött. „No de János"- förmedt rá az úr, „Tudom, hogy te istenfélõ vagy, én pedig hitetlen. Hogyan lehetséges az, hogy neked mindig harcolnod kell önmagaddal szemben, én pedig vígan élek, nincsenek ilyen küzdelmeim, mint neked." János nem tudott erre mit válaszolni. Csendben folytatták az útjukat. Kis idõ múlva elérték a tisztást. János kifogta a lovakat, és kipányvázva legelni hagyta azokat. Ahogy a nádas közepe felé csörtettek, két vadkacsa rebbent fel elõttük. A puska töltve volt, az úr célzott és lõtt. Mind két lövés talált. A kacsák a nádasba hullottak. János nyomban az egyik után vetette magát, de a gazda hangja megállította. „Hagyd a döglöttet, a sebesültet kapd el!" Kis idõ múlva, mindkét kacsát a kezében tartva ezt mondta János az urának: „Most már tudom a választ, uram. Azt mondta az imént, hogy az én keresztyén életem azért nem jó, mert olyan sokat küszködöm. Én vagyok a menekülõ sebesült kacsa. Azért küzdök, hogy az ördögtõl megszabaduljak. Akinek viszont nincsenek harcai, az a döglött kacsa." Pál apostol, hasonló küzdelemrõl írt a Rómában élõ hívõknek. Szívében harc dúl, mert gyönyörködik Isten törvényében, szeretne engedelmeskedni annak, de egy másik erõ, meg akarja õt ebben akadályozni. Végül örömmel kiált fel, hogy van szabadító, a mi Urunk Jézus Krisztus! „Mert gyönyörködöm az Isten törvényében a belsõ ember szerint, de tagjaimban egy másik törvényt látok, amely harcol az értelmem törvénye ellen, és foglyul ejt a bûn tagjaimban lévõ törvényével. Én nyomorult ember! Ki szabadít meg ebbõl a halálra ítélt testbõl? Hála az Istennek, a mi Urunk Jézus Krisztus! (Róma 7,22-25)
Budapest 2004. 12. 10. Draskóczy Gábor
|