- Archívumból - | |
A madárkalitka | |
Írta: Ismeretlen szerzõ, 2008-10-08 | |
George Thomas lelkész volt New England-nak egy kis városkájában. Húsvét reggelén, amikor zsúfolt templomában felment a szószékre prédikálni, egy régi, rozsdás, rozoga madárkalitkát vitt magával és letette a szószék párkányára. Persze mindenki meglepõdve nézte és kíváncsian várta, mi fog itt történni. A lelkész elkezdte a prédikációt: "Amikor tegnap végigmentem a Fõ utcán, szembe jött velem egy fiatal gyerek, kezében lóbálta ezt a madárkalitkát, és a kalitka alján három kis vadmadár lapult, reszketve a hidegtõl és a félelemtõl. Megállítottam a fiút és megkérdeztem: - Na, mit viszel magaddal? - Csak ezt a három vacak madarat - felelte. - Aztán mit akarsz csinálni velük? -kérdezõsködtem. - Hazaviszem õket és szórakozom velük - felelte. - Feldühítem õket, kihúzom a tollaikat, egymás közötti viadalra uszítom õket. Élvezni fogom. - De elõbb-utóbb beleunsz majd. Utána mit csinálsz velük? - Ó, van otthon két macskánk - mondta a fiú -, azok szeretik a madárhúst. Megetetem õket velük. Hallgattam egy kicsit, aztán ismét megszólaltam: - Fiam, mennyit kérsz a madarakért? - Nem kellenek magának azok a madarak. Hiszen azok csak vacak szürke mezei madarak. Még énekelni sem tudnak. Még csak nem is szépek. - Mennyit akarsz értük? - kérdeztem ismét. A fiú végignézett rajtam, mintha megbolondultam volna, aztán megmondta az árat: tíz dollár. Kivettem a zsebembõl a tíz dollárt, odaadtam a gyereknek. A fiú letette a kalitkát a földre és egy pillanat alatt eltûnt. Én aztán felemeltem a madárkalitkát, elvittem a közeli parkba, ott letettem, kinyitottam az ajtaját, és szabadon engedtem a madarakat."
Miután Thomas lelkész elmondta a kalitka történetét, mindjárt egy másik történetbe kezdett: "Egy nap a Sátán és Jézus között párbeszéd folyt. Sátán épp az Édenkertbõl jött és büszkén dicsekedett: - Az egész emberiséget a kezeim közé kaparintottam. Csapdát állítottam nekik, olyan csalétekkel, amelynek nem tudnak ellenállni. Mind az enyémek! - Mit fogsz csinálni velük? - kérdezte Jézus. - Szórakozni fogok velük. Megtanítom õket, hogyan házasodjanak, és hogyan váljanak el egymástól; feldühítem õket, meg arra is megtanítom, hogyan gyûlöljék és kínozzák egymást; hogy részegeskedjenek és kábítózzanak; arra, hogy fegyvereket és bombákat találjanak fel és öljék egymást. Nagyon fogom élvezni - mondta a Sátán. - Mit csinálsz majd velük akkor, ha eleged lesz a játékból! - Megölöm õket! - felelte a Sátán. - Mennyit kérsz értük? - érdeklõdött tovább Jézus. - Nem kellenek neked azok az emberek! Nem jók azok semmire! Megveszed õket, õk pedig csak gyûlölni fognak. Leköpnek, megátkoznak és megölnek. Nem kellenek õk neked! - Mennyit kérsz? - kérdezte újból Jézus. A Sátán végignézett Jézuson és megvetõ gúnnyal mondta: - A véredet, az összes könnyedet és az egész életedet! Jézus így szólt: - Megegyeztünk! - aztán kifizette az árat."
Ezzel George Thomas fogta a madárkalitkát és lement a szószékrõl. Ismeretlen szerzõ Isten azonban abban mutatta meg rajtunk a szeretetét, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor bûnösök voltunk. (Róma 5,8) Tudjuk, hogy nem veszendõ dolgokon, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg atyáitoktól örökölt hiábavaló életmódotokból, hanem drága véren, a hibátlan és szeplõtelen Báránynak, Krisztusnak a vérén. (1Péter 1,18-19)
|