- Archívumból - | |
Csen apó | |
Írta: Draskóczy Gábor, 2008-10-08 | |
Nagy sürgés-forgás volt a családban. A gyerekek kitárták a kétszárnyas ajtót a két nagyszoba között. Igazgatták a szomszédoktói összehordott székeket. Gyártották a belépõjegyeket. Mindenkinek megvolt a maga feladata. Nagy nap lesz a mai. Draskóczyéknál színielõadás lesz. Mindenkit meghívtak a mûsorra. Rokonokat, szomszédokat és ismerõsöket. Hetek óta ment a pusmogás a gyerekek között, hogy a felnõtteknek minden meglepetés legyen. Titokban tartották a próbákat, varrták ajelmezeket, rajzolták a díszleteket. Vajon hányan fognak eljönni? Hogyan fog tetszeni a közönségnek a mûsor? nyen, és hasonlókérdések motoszkáltak a fejekben. Amikor elérkezett a kezdés ideje, ajegyszedõk az ajtóban várták az érkezõket. Volt olcsóbb jegy ötven fillérért, és drágább egy forintért. (Abban az idõben egy forintba került egy kétgombócos fagyi.) A szobák csak lassan teltek meg a vendégekkel. A felnõttek a drágább jegyet vették meg. Volt olyan is, aki borravalót adott, mert támogatni akarta a "színházat". Amikor a függöny fellibbent, a színpadon egy "öregúr" pipázott a karos székében. Nagy dirrel-durral berontott hozzá a szolgája. - Csen apó! Borzalmas dolog történt az éjjel! Megszöktek a lovak a karámból! - sápítozott a szolga. Az apó megsimogatta hosszú, fehér szakállát, és így válaszolt: - Honnan tudod, hogy az olyan nagy baj? - A szolga tágra nyílt szemmel bámult az öregre. - "Meghibban?" - kérdezte a bajusza alatt, majd kikódorgott a szobából. Másnap reggel az apó újból a székében ült, amikor ismét megjelent a szolga. Mintha kicserélték volna, úgy vigyorgott. - Csen apó! Szerencse ért bennünket! Hajnalra visszajöttek a lovak, és tíz vadlovat is hoztak magukkal. - Az apó újból megsimogatta hosszú, fehér szakállát, és így válaszolt: - Honnan tudod, hogy az olyan nagy szerencse? - A szolga ismét furcsán nézett az urára. - Csen apó! Újabb csapás ért bennünket! - jött újból a szolga. - A fiatalúr be akarta törni az egyik vadlovat, de az megbokrosodott. Levetette az úrfit a hátáról, akinek így eltörött a lába. - Az apó újból megsimogatta hosszú, fehér szakállát, és így válaszolt: - Honnan tudod, hogy az olyan nagy csapás? - A szolga most már teljesen összezavarodott. Nemsokára újból megjelent a színen és így kiáltott: - Csen apó! Nagy szerencse ért bennünket! Verbuválni jöttek a katonák, de nem vitték el katonának az úrfit, mert törött a lába - lelkendezett a szolga. Az apó ismét megsimogatta hosszú, fehér szakállát, és elgondolkodva így válaszolt: - Honnan tudod, hogy az olyan nagy szerencse? - jött a megszokott válasz. Az elõadás folytatódott. Én pedig - a kis jegyszedõ - magamban gondolkozni kezdtem. Miért viselkedik olyan furcsán Csen apó? Honnan tudja, hogy látszólag tragikus dolgok jóra fognak fordulni, és fordítva? Azóta sem tudom, hogy az apónak milyen kapcsolata volt Istennel. Ismerte-e Isten üzenetét, miszerint "akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál" (Róma 8,28). Isten megígérte, hogy akik Jézus Krisztust az életükbe fogadva Istent követik, azoknak a rossz dolgok is javukra fognak válni. Sokszor csak késõbb értjük meg életünk egy-egy eseményévei kapcsolatban, hogy mi is abban a jó, mire akart Isten azon keresztül bennünket megtanítani. Van olyan eset is, amikor a bûnünk miatt kerülünk bajba. Felhasználhatja Isten ezt is valami jóra? Tizenegynéhány éves voltam, amikor egy osztálytársam rávett, hogy lopjunk valamit egy boltban. Az eladók elkaptak bennünket. Nagy bajba kerültünk Számomra ez egy életre szóló lecke volt Istentõl. Ez volt az elsõ és utolsó eset, hogy megpróbálkoztam ilyesmivel, mert "akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál". Hálás vagyok Istennek, hogy ezt a bûnt jóra használta az életemben.
Imádság: Úr Jézus! Köszönöm, hogy életedet adtad értem a kereszten. Köszönöm, hogy mondhatom, teljes szívbõl szeretlek Köszönöm, hogy megígérted, "akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál". Ámen!
Draskóczy Gábor
|