- Archívumból - | |
Az ebédlõben | |
Írta: Deméné Magdi, 2008-10-08 | |
A gyerekek zaja töltötte be az iskolai ebédlõt. Tányérok, kanalak csörgése. Ilyenkor, néhány óra kimerítõ tanítás után a csendre vágyom, de ez ritkán sikerül. Még a csapból is zaj folyik, a leves is hangosan gõzölög.
A hatos asztalnál együtt ülök a lányokkal. Flóra örömmel felkiált. - Imádom a „mákos tésztát"! Mellettem ül egy tiszta tekintetû leányka, Bori. - Flóra! - kiáltja. Hogy mondhatsz ilyet? Imádni csak Istent szabad! Hirtelen elül a zsivaj az étkezdében. Mindenki felénk fordul. Flóra azonban nem hagyja magát. Hogy mindenki hallhassa, beleharsogja a hirtelen keletkezett csendbe. - Pi-pi-pi, én azért is a mákos tésztát imádom!" - s gyõzelmes grimaszt vág Borira. Tovább kiabálna, de csendet intek, majd Borihoz hajolva a fülébe súgom. - Ne ingereld Flórát! Tudod, az õ szülei nem hisznek Istenben. Bori nagy szemekkel néz rám. Tekintetébõl kiolvasom kiáltását. - Magdi néni! Hát nem te tanítottad múltkor azt, hogy „ Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!" (Máté 4,10)
Ahogy nézem Bori tágranyílt csodálkozó szemét, elszégyellem magam. Igen, ez a kislány hangosan kimondta Isten parancsát a többiek elõtt. Én pedig ahelyett hogy igazat adtam volna neki, csöndre intettem. Ez a kislány belekiabálta a tányérok és kanalak csörgésébe, hogy imádni csak Istent szabad, vállalva azt is, hogy esetleg kinevetik, kigúnyolják. Elszégyelltem magam. Ez az elsõ kudarcom az új iskolában. Késõbb beszélgettem errõl Borival.
Azóta pedig azért imádkozom, hogy Flóra és szülei szíve is nyíljon meg az Úr Jézus elõtt, én pedig ne legyek akadálya annak, hogy gyermekek szája által dicsõíttessék meg az Úr Jézus Krisztus. Azért is imádkozom, hogy Bori újból bátran kiabáljon, s terjedjen így az Isten igéje.
2003. dec. Deméné Magdi
|