- Archívumból - | |
Vannak-e ma is angyalok? | |
Írta: Draskóczy Gábor, 2008-10-08 | |
Ádvent a titkok és izgalmak ideje. Ilyenkor kis és nagy „angyalkák" igyekeznek, hogy egymásnak örömöt szerezzenek. Néha röpködésük közben egymásnak koccannak, s ilyenkor megesik, hogy a földre hullanak. Vagy húsz évvel ezelõtt, mi is egy ilyen idõszakot éltünk meg. Feleségemmel azon töprengtünk, hogy mibõl vásároljunk hat gyermekünknek ajándékot és karácsonyfát. Egyszerûen nem volt pénzünk, pedig a karácsony fenyegetõen közeledett. A nagyszoba közepén állt az ebédlõ asztal. Gyerekkoromban december elsején alábújtunk, és krétával huszonnégy vonalat rajzoltunk az aljára. Minden nap azután, letöröltünk egyet belõle, így számolva, hány nap van még karácsonyig. - Már csak két vonal virít az asztal alján. - ujjongtak lelkesen a gyerekek. A mi szorongásunk azonban napról napra növekedett. Naponta kértük Istent imádságban, hogy adjon megoldást szorult helyzetünkre, de látszólag nem történt semmi. A hó betakarta az utcát, a házakat. Feltámadt a szél, hordani kezdte a havat. Néhol a szél torlaszokat épített hóból az utakon. A rádió kérte az autósokat, hogy ne kelljenek útra, mert betemetheti õket a hó. Ezen az estén megszólalt a csengõ. Vajon ki jöhet hozzánk ilyen ítéletidõben? A gyerekek az ablakhoz rohanva két idegent láttak az ajtó elõtt állni. Nem tudták, hogy õk a mi karácsonyi „angyalaink". A szél vadul cibálta kabátjukat. Ajtónyitásra a kapucnit fejükre vágva taszította õket az elõszobába. Ahogy kiszabadították magukat a havas ruháikból, megpillanthattuk az arcukat. Dávid és a barátja volt Angliából. Egy nagy dobozt adtak át nekünk. Csak ennyire volt idejük. Se egy forró teát vagy kávét, se egy falat ételt nem fogadtak el. Tovább kellett sietniük. Õk már tudták, hogy órák kérdése, és lezárják az országhatárt. El kellett érniük az Angliába vivõ kompot, hogy otthon ünnepelhessék a karácsony szeretteik körében. Missziói úton jártak. Olyan családokat kerestek fel, akiknek segítségre volt szükségük. Így jöttek el hozzánk is. A doboz valódi karácsonyi csodadoboz volt. Minden gyereknek jutott belõle olyan ajándék, amit mi soha nem tudtunk volna megvenni. A dobozban lapuló pénzösszegbõl az ünnepi asztalra kerülõ ételre és a karácsonyfára is jutott. Dávidot és a barátját azóta sem láttuk. Tudjuk, hogy egy gyülekezetben lelkészként szolgál. Angyalok, azaz Isten küldöttei voltak õk abban a helyzetben. Ez az eset arra tanított meg bennünket, hogy mi is segítsünk másokon, akik hasonlóan reménytelen helyzetben élnek. Ezen a karácsonyon beállhatsz te is az angyalok sorába. Gyere velünk „szárnyat suhogtatni"! Figyeld meg otthon, az iskolában, a szomszédban ki az akinek szüksége van a te segítségedre. Lehet, hogy ez „csak" egy kedves mosoly, egy kis mézessüti, vagy egy szép karácsonyi ének a nagyinak vagy a magányos szomszéd néninek. Így lehetsz te is „angyal", azaz Isten követe. Írd meg, hogyan sikerült másokat így szeretned! A Biblia azt mondja: „Errõl ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok." János 13,35 Draskóczy Gábor
|