- Archívumból - | |
A fogadkozás | |
Írta: Draskóczy Hanna, 2008-10-08 | |
Mindig izgatottan vártam a tanévnyitót. Vártam, hogy visszamehessek a barátaim közé az iskolába. Szerettem csomagolni a még friss papír illatú szép könyveket, füzeteket. A tanulásért nem túlzottan rajongtam, de minden évben elhatároztam, hogy idén megjavulok, a magatartásom ötös, sõt dicséretes lesz. A tanulás terén is fogadalmat tettem: minden órára megcsinálom rendesen a házi feladatomat és megtanulok mindent, amit felad a tanár. A vers megtanulását (amit nem mindig kedveltem) idõben elkezdem és nem az utolsó este magolom be sírva. Különben is, mindenkihez kedves leszek, szófogadó és nem feleselek vissza senkinek.
Ugye mennyi mindent tervezem? Milyen jó és szép dolgokat?
Azonban mindig valami közbe jött. Volt, hogy én vétettem, volt amikor más bántott meg. Így a magatartásom sajnos, nem hogy dicséretes, de még ötös sem lett. Amikor valaki megbántott, nem tudtam kedves lenni hozzá, így ezt a fogadásomat sem tudtam teljesíteni. Találtam új, érdekes könyveket, tanultam új izgalmas játékokat. Ezek sok idõmet vették el, így a házi feladatokra egyre kevesebb idõm maradt. A vers tanulása - érdekes módon - mindig a felelés elõtti este jutott eszembe.
Rá kellett jönnöm, hogy a fogadalmamat szinte lehetetlen betartani.
Valaki nekünk is tett ígéreteket. A Bibliába sok olyan történetet olvashatsz, ahol Isten megadta azt, amit megígért. Gondolj csak Izráel népének történetére, ahogy a megígért Kánaánt nekik adta, vagy a sok reménytelen harcra, amelyben Isten megsegítette népét. Vagy gondolj Isten legfontosabb ígéretére, hogy elküldi a szabadítót, az Úr Jézus Krisztust.
Sajnos mi sokszor képtelenek vagyunk megtartani a szép és jó ígéreteinket, de Isten mindig betartja azt, amit ígért. ...teljesíti azt az Úr, amit mondott... (Ézsaiás 38,7)
Úr Jézus! Kérlek segíts, hogy én is be tudjam tartani az ígéreteimet. Ámen.
2003. aug. Draskóczy Hanna
|