A hallgatózás mindig nagyon izgalmas! Hallgassuk ki két - még meg nem született - baba beszélgetést.

Egy édesanya két gyermeket hord a szíve alatt. Az egyik egy "kis hívõ", a másik egy "kis kételkedõ".  Vajon mirõl beszélgetnek?

„A kételkedõ azt kérdezi:

- Te hiszel a születés utáni életben?

- Hát persze. - mondja a kis hívõ. Az itteni életünk arra való, hogy felkészüljünk a születés utáni életre, hogy elég erõsekké váljunk arra, ami ott kint vár bennünket!

- Ostobaság! - mondja a kételkedõ. - Ez nem igaz! Hogyan nézhet ki a kinti, külsõ élet?

- Pillanatnyilag még nem tudom, - mondja a kis hívõ - de biztos sokkal világosabb, mint itt bent! Talán, lehet, hogy a szánkkal fogunk enni és a lábunkkal fogunk járni!

- Teljesen lehetetlen! - mondja a kételkedõ. - A lábunkkal járunk és a szánkkal eszünk!? Micsoda ostobaság! Ez olyan furcsa, elképzelhetetlen, hogyan is mûködhetne! Itt van a köldökzsinór, ami biztosítja a táplálékot. Nem lehetséges élet a születés után, hiszen ez a zsinór már így is túl rövid!

- Hát persze, hogy mûködni fog, csak minden egy kicsit másként fog kinézni. - mondja a kis hívõ.

- Soha sem fog mûködni! - véli a kis kételkedõ. - Még soha senki nem tért vissza a születés után! Születés után vége az egésznek! Az élet nem más, mint egy nagy sötét tortúra!

- Még ha nem is tudom pontosan, milyen lesz a születés utáni élet, - mondja a kis hívõ - de azt tudom, hogy találkozni fogunk az édesanyánkkal, aki eddig is vigyázott, és ezután is nagyon fog vigyázni ránk!

- Anya!? Te hiszel egy anyában? Hol van? - kérdezi a kis kételkedõ.

- Itt van körülöttünk, mi benne vagyunk, és általa létezünk, nélküle nem létezhetnénk! - válaszolja a kis hívõ.

Mire a kis kételkedõ:

- Soha nem láttam még semmilyen anyát! Nincs is ilyen!

A kis hívõ elgondolkozik egy pillanatra.

- Néha, amikor nagyon csendben vagyunk, hallhatod, ahogy énekel, vagy érezheted, amikor

megsimogatja világunkat! - mondja aztán halkan - Mindenesetre én hiszem, hogy az igazi életünk a születés után kezdõdik!"

Hallottál már hasonló beszélgetést olyanok között, akik már megszülettek ugyan, de nem tudják elhinni, hogy Isten létezik, gondoskodik róluk és azt, hogy a halál után is folytatódik az életük.

Pál apostol ilyeneknek mondja Athénban  a láthatatlan Istenrõl: „ Mert Õbenne (Istenben) élünk, mozgunk és vagyunk."  ApCsel 17,28.

gyerekeknek átdolgozta: Draskóczy Gábor

a Reformátusok Levele 41. számából