- Archívumból - | |
A csoda | |
Írta: Draskóczy Gábor, 2008-10-07 | |
Zoli barátom a poros úton a falu felé baktatott. Útközben azon gondolkodott, igaz-e az õ helyzetében Istennek az az ígérete, hogy „Azoknak akik Istent szeretik minden javukra van." (Róma 8,28) Miért kell neki itt, a szüleitõl több száz kilométerre, egy eldugott kis faluban dolgoznia? Hogyan szabadulhatna meg a munkaszerzõdésétõl, amely ehhez a munkához köti. Mikor kezdhetné meg a lelkészi szolgálatra való felkészülést, hogy azt tehesse, amire Isten elhívta? Gondolkodásából az ébresztette fel, hogy eltalálta egy focilabda. Elõször nagyon bosszús lett, de hirtelen egy gondolat ötlött fel benne, amit gyorsan elhessegetett magától. Inkább megszaporázta lépteit a falu felé. Egy óra múlva, amikor már visszafelé jött, a cigány fiúk még mindig ott fociztak a réten. Az elhessegetett gondolat újból feltámadt benne, de nem engedelmeskedett neki. Már a pálya végénél járt, amikor az egyik fiú utána szaladt. - Bácsi! Van tüze? - nyújtotta feléje a cigarettáját a fiú. - Nem dohányzom. - mondta Zoli bácsi, és a gondolat újból sürgette õt, de félt megtenni. - Bácsi! Mi az a könyv a kezében? - bökött a fiú Zoli bácsi Bibliájára. Mire körülnézett, a focicsapat körülötte tolongott. Most már nem lehetett kitérni Isten bíztatása elõl. Leült a köréje gyûlt fiúkkal a fûre és elmondott nekik egy történetet a Bibliából. A fiúk szájtátva hallgatták õt. Alig tudott elbúcsúzni tõlük. A legfontosabb kérdésük az volt: Mikor tetszik újból jönni? A következõ alkalommal egy barátjával együtt ment Zoli bácsi, akit szintén Zolinak hívtak. A réten nem csak a gyerekek gyûltek össze, hanem az egész cigánytelep kivonult. Mindenki hallgatni akarta a Szunto Manus-t (a Szent Embert). A harmadik alkalom már a telepen volt, de arra már váratlan vendégek is érkeztek, a falu pártitkára és a tanácselnök. Azért jöttek, hogy betiltsák a cigány bibliaórákat. A két Zoli azonban úgy döntött, hogy a tiltás ellenére folytatják a missziói munkát. Isten Igéjébõl értették ezt meg. Egyszer Péter apostolnak is megtiltották, hogy Jézus Krisztusról beszéljen az embereknek. Õ akkor azt felelte: „ Nem tehetjük, hogy amiket láttunk és hallottunk, azokat ne szóljuk." (ApCsel 4,20) „Istennek kell inkább engedni, hogy nem az embereknek." (ApCsel 5,29) A két Zoli tehát a tiltás ellenére folytatta a missziót ezen a cigánytelepen. Ennek hamarosan meg is lett a következménye. Zoli bácsit fegyelmileg elbocsátották az állásából, Zolit pedig érettségi elõtt kitiltottak Magyarország összes középiskolájából. Többen feltették nekik a kérdést: Biztos, hogy jól értettétek meg mit kell tennetek? A kétségekre Isten Igéje felelt: „Azoknak akik Istent szeretik minden javukra van." (Róma 8,28) Hogyan lett ez a helyzet az õ javukra? A cigánymisszió növekedésnek indult. A környék falvaiban sokan nyitották meg házukat a két Zoli elõtt, hogy ott bibliaórát tartsanak. Azóta mindketten mint lelkészek, sokaknak hirdették az örömhírt. Zoli bácsi munkaszerzõdését felbontották, így megnyílt elõtte az út, hogy azt tegye, amire õt Isten elhívta. Senki sem látta elõre, hogy engedelmességükbõl ilyen áldás származhat. Talán már te is átélted, hogy engedelmeskedtél Isten szavának, és abból nem várt jó származott. Írd meg nekem, ha átéltél már ehhez hasonlót. (VISZ - Örömhír 2119 Pécel, Pf. 63.)
Úr Jézus! Nem akarom méricskélni, hogy mire számíthatok, ha engedelmes vagyok neked, hanem hinni akarok Igédben, amely azt mondja: „Azoknak akik Istent szeretik minden javukra van." (Róma 8,28) Ámen.
Bp 2001. 09. 07. Draskóczy Gábor
|