Délután, amikor hazaértem az iskolából, az a hír fogadott, hogy édesapámnak bent kellett maradnia a kórházban, mert szívinfarktusa van. Szorongva vártuk a híreket. Néhány nap múlva azonban már fellélegezhettünk. „Túl van az életveszélyen!" „Már felülhet!" „Vasárnap mi gyerekek is meglátogathatjuk!" - jöttek a jobbnál-jobb hírek.

Vasárnap délután édesanyámmal és hat nõvéremmel a kórházba mentünk. Édesapám az ágy szélén ült, jobban nézett ki, az orvos már azt is megengedte, hogy a szobában sétáljon. Örültem, hogy találkozhattam vele, de a fél szemem mindig az órán volt. Mikor kell elindulnom a gyülekezetbe, ahol gitáróránk volt. A látogatási idõ közepén fogtam a gitáromat és magam mögött hagyva a  családot elrohantam.

Hétfõn, amikor az jöttem haza iskolából, furcsa érzéseim támadtak. Kettesével szedve a lépcsõket rohantam az emeleti lakásunkba. A nagy szobában találtam édesanyámat és néhány testvéremet. „Édesapa éjjel a mennybe költözött." - fogadtak a szomorú hírrel. Igyekeztem kívülrõl erõsnek mutatni magamat, de nagyon hiányzott az édesapám. Miért volt fontosabb számodra a gitáróra? - vádolt idõnként a lekiismeretem.

Néhány hónappal késõbb az ifjúsági órán elhatároztuk, hogy kirándulni megyünk. Egy forrásnál akartunk kilyukadni, de nem tudtuk pontosan, hogy az hol található. „Majd megkérdezem édesapámat! Õ majd megmutatja a térképen." - mondtam. Mindenki hallgatott. Senki sem merte megmondani, hogy õ már nincs közöttünk.

Néhány év múlva egy barátommal motorral utaztunk éjjel. Gyönyörû augusztusi éjszaka volt. Csodálatos égbolt borult reánk milliónyi csillaggal. Barátom vezetett, én pedig a csillagos égboltban gyönyörködtem. Hálával telt meg a szívem Teremtõm iránt, aki ilyen csodálatos világgal ajándékozott meg bennünket. Ekkor hirtelen valósággá lett számomra az, amit eddig is tudtam,  hogy találkozni fogok édesapámmal a mennyországban. Csordultig telt meg a szívem örömmel, hogy nem örökre váltunk el egymástól, hanem csak rövid idõre, hogy azután örökre együtt lehessünk Jézus Krisztus színe elõtt az Õ országában.

Jézus mondta: Ne nyugtalankodjék a ti szívetek. Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek. János 14,1-3.

Úr Jézus! Köszönöm, hogy helyet készítettél nekünk a mennyben. Köszönöm, hogy akik hisznek benned mint Megváltójukban, azok együtt lesznek majd ott a Te színed elõtt örökre.                                                                                Ámen!

                                                                                              Draskóczy Gábor